A gyermekek azt szeretnék, hogy meghallgassuk őket.  Azt várják tőlünk, hogy megértsük őket.  Amikor kapásból a saját véleményünket hangoztatjuk, akkor úgy fogják érezni magukat, hogy valójában nem is hallgattuk és nem értettük meg őket.

• A legjobb tanács talán, amit a szülőknek adhatunk az, hogy szülőként ne próbáljunk meg a tényeken vitatkozni a gyermekünkkel. Például, ha gyermekünk vasárnap egy parkba el szeretne menni, de az a park vasárnaponként zárva van, ne kezdeményezzük az alábbi beszélgetést: „Ma vasárnap van és vasárnaponként a park zárva van.” (Szituáció 1)
• Nem szükséges segíteni nekik, hogy racionálisan lássanak egy helyzetet. Például, ha gyermeke azon aggódik, hogy egy másik gyerek tönkre fogja tenni a biciklijét, ebben az esetben ne mondjunk ehhez hasonló mondatokat: „Nem fogja tönkre tenni a biciklidet, hiszen tud biciklizni.” (Szituáció 2)
• Nem szükséges azt sem elmondanunk, hogy miért nem kellene úgy érezniük magukat, ahogy éreznek abban a pillanatban. Például bölcsebb, ha nem használunk ehhez hasonló mondatokat: „Múlt héten ezért nem voltál szomorú, akkor most miért vagy szomorú miatta?” (Szituáció 3)

CSAK MEG KELL ŐKET HALLGATNUNK

Miután meghallgattuk a gyermekünket, célszerű lehet az alábbi válaszokat adni az aggodalmaikra:

• Szituáció 1: „Nagyon el szerettél volna menni, sajnálom.”
• Szituáció 2: „Megértem, hogy aggódsz, hogy talán elveszi a biciklidet. Úgy gondolod, hogy lehet tönkre fogja tenni. Értem, hogy miért aggódsz.”
• Szituáció 3: „Nagyon szomorú vagy miatta, tudom, hogy nem könnyű.”

MIKOR A GYERMEKEINK ÚGY ÉRZIK, HOGY MEGHALLGATTUK ÉS MEGÉRTETTÜK ŐKET, AKKOR SZOROSABB KAPCSOLATOT FOGNAK TUDNI VELÜNK KIALAKÍTANI.