A végrehajtási funkcióknak és az önszabályozásnak a készségei nagyon fontos alapvető funkciók, amelyeket már kisgyermekkorban fejleszteni kell, hiszen ezek azon mentális tevékenységek, amelyek képessé tesznek bennünket tervezni, figyelmünket fókuszálni, instrukciókra emlékezni, illetve több feladatot sikeresen elvégezni. Agyunk igen hasonlóan működik egy forgalmas reptéri irányító rendszerhez, amely képes arra, hogy nagy számban tudjon indulásra és landolásra kijelölni kifutópályákat az érkező és induló járatoknak. Az agyunknak is fejlesztenünk kell ezt a funkcióját, hogy a bejövő információt meg tudja szűrni, prioriást tudjon felállítani az elvégzendő feledatok közül, illetve, hogy célokat tudjon meghatározni, sikeresen megvalósítani és bizonyos impulzusokat kontrolálni.
“Abban az esetben, ha a gyermekek a végrehajtási funkciókat és az önszabályozás készségeit fejlesztik az hosszú távon kifizetődő lesz mind az egyének, mind az egész társadalom számára is.” Ezek a készségek elengedhetetlenek mind a fejlődéshez és a tanuláshoz is. Mindezek szintén lehetőséget teremtenek a pozitív viselkedés kialakítására, amely által képesek leszünk megfelelő döntéseket hozni mind önmagunk és családunk számára is.
A Harvard University kutatásai alapján elmondható, hogy a végrehajtási funkciók és az önszabályozási készségek három alapvető agyi funkciótól függnek: a memória működésétől, a flexibilitás (a változás kezelésének) működtetésétől, és a önkontroll funkciótól – mely funkciók szoros kapcsolatban állnak egymással.
- Memória működtetése: azon készségünk irányításáért felelős, amellyel a már régebben megszerzett információkat feleleveníti és kezeli nagyon rövid idő leforgása alatt.
- Rugalmasság: abban segít bennünket, hogy a figyelmünket a helyzeteknek megfelelően tudjuk fókuszálni és váltani, illetve a megváltozott körülmények között más szabályokat alkalmazni.
- Önkontroll: képessé tesz bennünket, hogy prioritást tudjunk felállítani, illetve hogy a hirtelen impulzusokon alapuló reakciónkat, vagy válaszainkat kontrolálni tudjuk, képesek legyünk azokat elfojtani.
A gyeremekek nem születnek ezekkel a készségekkel – hanem ezen készségek kifejlesztésének lehetőségével születnek meg. Egyes gyermekeknek lehet, hogy több támogatásra lesz majd szükségük ezeket a készségeket (ki)fejleszteni.
Mindehhez a támogató segítség biztosítása – hogy a gyermekek kisgyermekkorban ki tudják alakítani, fejleszteni ezeket a készségeket mind otthon, illetve kisgyermekkori oktatási intézményekben – társadalmunk egyik legfontosabb feladataként kell, hogy kezeljük. A folyamatos fejlődést biztosító környezet a gyermekek számára – mint mankó – segítik begyakorolni ezeket a készségeket még mielőtt egyedül képesnek kellene rá lenniük. A felnőttek ebben a fejlődési folyamatban nagymértékben tudják segíteni a gyermekeket a rutin kialakítása, a viselkedési minták modellezése, illetve a gyermekeket támogató és segítő kapcsolat kialakítása és fenntartása által. Emellett az is nagyon fontos a gyermekek ezen készségek fejlesztése során, hogy a gyermekek ki is tudják próbálni ezeket a készségeiket különböző tevékenységek által, mint például szerepjátékok, nagy szaladgálós mozgások, szociális kapcsolatok létesítése/fenntartása, mely alkalmak által megtanulják hogyan kell kezelniük a streszt, illetve lehetőséget kapnak arra, hogy saját maguk hozzanak döntést mind kevesebb felnőttek által nyújtott felügyelet mellett.
https://developingchild.harvard.edu/science/key-concepts/executive-function/
